A minap bombaként robbant a hír a sport történelem egyik legnagyobb figurájáról, Lance Armstrongtól doppingolás miatt elvehetik az összes Tour de France győzelmét és örökre eltilthatják a versenyzéstől. A szóbeszéd szerint két fajta profi kerékpáros van: az egyik aki doppingolt és lebukott, a másik aki doppingolt de nem bukott le. Armstrong az első, bár a kép árnyalt, mert ő nem bukott le csak versenytársai vallomása alapján ítélhetik el. Ötszáz vizsgálat után ugyanis az A és a B mintái mind negatívak, csak doppingolást eltüntető, maszkírozó ágenseket találtak. Hogy kinek van igaza nehéz megállapítani, mai állás szerint nem kell, hogy egy minta pozitív legyen, elég a doppingvétség ( lásd Kővágó Zoli esete ) két éves eltiltáshoz.
Egy biztos a profi sport évek, évtizedek óta óriási üzlet, pl Usian Bolt évi 25 millió dollárt grundol össze versenydíjakból és szponzori pénzekből. De ma már a dopping ellens harc is óriási üzlet, sokan fektetnek bele. Sajnos Lance Armstrong a profi sport és az azt üldöző ellenőrök áldozata. Nekünk is megvannak az áldozataink, kérdés igaz-e hogy ezen a szintjén a sportnak dopping nélkül nem lehet versenyben maradni. Elgondolkodtató, hogy miért vannak az atlétikában 30 éves szakállas világrekordok, amelyek közelébe a szigorított dopping ellenőrzések után közelébe sem jutnak a sportolók. Persze lehetséges hogy manapság nincsenek olyan tehetségek mint Szergej Bubka....
A versenysport hatalmas üzlet még kis hazánkban is, amely egyéni sportokban kiváló, csapatsportokban már kevésbé. Legkevésbé sem kisebbítve olimpiai hőseink eredményeit, de le kell szögezni, hogy ezek a sikerek nem sok zseni által alapított és működtetett istállóból kerültek ki, amelyek folyamatos anyagi gondokkal küszködnek szinte ingyen dolgozva. Állami és önkormányzati támogatás nélkül már rég meg is szűntek volna.
Ha nézzük az egymillió lakosra jutó érmek számát elsők vagyunk a világon . Viszont egy másik nézőpontból sereghajtók vagyunk Európában. 2012 szeptemberétől kötelező lesz a napi egy testnevelés óra,amellyel kapcsolatban több lehangoló adat került napvilágra: pl a 27 uniós ország közül a negyedik legkevesebbet sportoló nemzet vagyunk, a fiatalok mindössze 38 %-a sportol rendszeresen, a teljes felnőtt lakosság mindössze 8 % mozog heti háromszor másfél órát. Nem véletlen, hogy nálunk kimagasló a szív és érrendszeri megbetegedések száma, cukorbetegség kiugró és a sok allergia is összefüggésbe hozható a gyenge immunrendszerrel.
Mindenki tudja, hogy a sport sok mindenre jó, erősíti a jellemet, az akaraterőt, növeli a koncetrációt, a csapatjáték erősíti a közösségi szellemet az együttműködést segíti a beilleszkedést. Nem titok, hogy sportolói múlttal rendelkező dolgozók sokkal kevesebbet vannak táppénzen stb.
Magyarországon az utóbbi 22-25 évben a sportolás elvesztette a tömegjellegét kicsit a luxuskategóriába került. Látva a fullos edzőtermeket, drága felszereléseket, tagdíjakat, saját zsebből finanaszírozott utazásokat stb. Eltűntek a grundok, sportpályáinkat benővi a gaz vagy egyszerűen beépülnek mert eladják.
Szinte minden politikai alakulat ígérte helyben és országosan, hogy elsősorban a diák és tömegsportra helyezik a hangsúlyt, de ez eddig valahogy nem jött össze.
Valahol olvastam egy miniszterelnöki tanácsadóval egy riportot, akinek a nyilatkozata szerint van sportkoncepciónk. Önteni fogják a sportba a pénzt, vonzóvá akarják tenni a sportot a tömegek számára, a sportos életmódot stb. Talán ennek része a napi testnevelés óra bevezetése. Utóbbi rengeteg kérdést vet fel kivitelezési oldalon főleg infrastrukturális vonalon, főleg olyan iskolákban ahol a feltételek hiányosak. Szükség lesz majd a testnevelői, tantestületi kreativitásra együttműködésre. Egyesek szerint fokozatosan kellett volna bevezetni adni mellé pénzt paripát fegyvert stb.
Egy biztos gyermekeim körében tartott nem reprezentatív közvélemény kutatás szerint 3 : 2 a támogatók aránya és ellenzők aránya. A szomorú hogy ugyanilyen az iskolában járó fiúk és lányok aránya a családban.
Hogyan valósul meg az elképzelés nem tudni, de legalább egy kényszerítő erő lesz ez olyan iskoláknak, amelyek sokszor a testnevelés órát áldozzák fel bizonyos iskolai egyéb rendezvények sikeréért.
Mi szülők szeretnénk, ha gyermekeink egészésgesek legyenek, energiáik megfelelően le legyenek vezetve, sportoljanak akár iskolai, akár egyesületi keretek között. A 2012-es esztendő a példaképeket Gyurta Dani, Risztov Éva, Pars Krisztián, Hatos Gábor stb személyében már megadta. Lehet példakép maga Lance Armstrong is, mert aki legyőzi az agyra és tüdőre is átterjedő hererákot majd visszatér a kerékpáros elitbe a legjobbak közé, az mindenképpen követendő minta .
Márpedig jó minták, példaképek kellenek fiataljainknak. A napi testnevelés a sok ellenkezés és ellenérzés mellett talán segíti a fiatalság jó irányba formálást a sporthoz az egészséghez és növeli az esélyegyenlőséget is .
Új hozzászólás
Hozzászólások (1)
Itt a fogalmazvány végén,...