Azon gondolkodtunk már, hogy honnan jön a Vodafone, a Coca-Cola vagy például a Nintendo neve? Sok névvel annyit találkozunk, hogy bele sem gondolunk jelentésébe vagy eredetébe. Néha pedig épp hogy kíváncsiak leszünk, vajon ezeket a fura elnevezéseket ki találta ki, és miért?
Azért, ezek a franciák tudják, hogy kell élvezni az élet apró örömeit. Édesen, vajasan. Julia Child-ot (híres amerikai tévés szakács, 1912-2004, és egyben egyik kedvenc filmem, a Julie&Julia egyik főhőse), aki a francia konyha elkötelezettje volt, táplálkozástudósok sokszor bírálták amiatt, hogy sok vajat és tejszínt használ, s hogy ez nem egészséges. 
Na akkor újra itt vagyok. Ma egy kicsit különleges blogbejegyzésben talán, különösen is szétszórtan, de elmesélem, hogy telt az elmúlt félévem, utolsó egy hete. Végre befejeztem a nagy művet! Igen, ezt is megértük! Nagy munka és sok-sok nyugodt alvás nélküli éjszaka és nappal után egy pillanatnyi lélegzetvétel a vizsgaidőszak előtt. Komoly megpróbáltatás volt, remélem megérte :) 
„ Úgy igyekszem írni, ahogy olvasni is szeretek”
Az idegen testünk szövevényes, amennyiben ez alatt azt értjük, hogy nem végezhető ki kilencven perc alatt, hogy némi odafigyelést, és türelmet kíván. A nézőtérről többen jelezték, úgy száz oldal után újrakezdték a regényt, és családfát készítettek hozzá, hogy ne vesszenek el a szereplők közti viszonyok erdejében. „Igen, figyelmesen kell olvasni, de nem úgy, mint egy egyetemi jegyzetet”- nyugtázta Závada Pál, mikor Spilák Klára azt próbálta megfejteni, ki lehet a könyv ideális olvasója. Egyébként pedig nem kell megijedni, tanácsolta, az olvasó majd magától visszatalál a történet szálára, „nem azok a fontos dolgok, amiket elfelejt”.
S ő maga hogy áll hőseivel? „ Jobban ismerem őket, mint a családomat, tudom, hogy ki kinek a kije”. Bár az elején készített vázlatokat, jegyzeteket, ezek csak amolyan biztonsági tartalékok, mire írni kezdett, már nem volt rájuk szükség.
Klasszikus regény posztmodern köntösben
„ Nem, ez posztmodern regény!” – jelentette ki határozottan Závada. Klasszikus, hagyományos történet ugyan, de modern formai eljárásokat használ. Egész is, töredék is. Emlékfoszlányok, történelmi pillanatok, életművek töredékei, melyeket Závada Pál egy láncra fűz.
Tele van a számítógépe régi fényképekkel, kész aranybánya. Nézegeti őket, ránagyít arcokra, megihletődik. Mikor már megvannak a körvonalak, korabeli sajtót olvas, és ismertebb emberekkel beszélget. Azt mondja, úgy használja a forrásokat, hogy beemeli őket (és persze sokat átdolgoz, mint például a Mikszáth részt). És „Vannak figuráim, akik olykor meglátogatnak, és beszélgetek velük. Na, ami a torkomon akad, abból írok regényt”.
T/1
Az elbeszélő személyének váltogatása posztmodern sajátosság. De hogy többes szám első személyben (is) fogalmazott, sok kritikus ellenzi, hisz e pozíciót a kollektív tudattal szokás azonosítani. „ Lehet, hogy nem kényelmes olvasói pozíció”- ismerte el a könyv szerzője. Először kellemetlen érzés volt leírni is, de csak így tud közelebb vinni, így tud rámutatni igazán a lényegre. Ebben a szám és személyben zavarba ejtően közel lehet hozni olyanokat, akiket egyébként távol akarunk tudni magunktól. Ezt lehet provokációnak hívni.
A cél a provokáció?
Fogalmazzunk inkább úgy, hogy amit Závada Pál leírt, az nem véletlenül került a papírra. Minthogy nem véletlenül kapcsolódik nála össze a 2. zsidó döntés a 2. bécsi döntéssel. „ Az én fejemben összetartoznak”- mondta a Tótkomlósról származó író. Svábok és zsidók a főszereplői, két családon keresztül mutat meg fontos problémákat, tesz fel megkerülhetetlen kérdéseket.
Az Idegen testünk színpadra is került
Egy meghívásos pályázat keretében, mely tíz szerzőt kért fel, hogy a tíz parancsolat egy-egy pontjára írjanak drámát, Závada Pál Magyar ünnep címmel színpadra dolgozta át regényét, és a Nemzeti Színházban Alföldi Róbert meg is rendezte. Az előadás bizarrságát a megzenésített részeken túl az adja, hogy a T/1-ben írt részeket az antik tragédiák mintájára a kar (kommentelő pozíció) szájába adta.
Új hozzászólás
Hozzászólások (0)