Fesztiváli hangulat az OMK-ban - Soundclash 2009 Szombathelyen

Igaz A Trojka Kaland nem éppen hálás tisztet töltött be, mint nyitó együttes. Leginkább csak fotósoknak, újságíróknak, s egy-két, már eléggé ittasnak tűnő hölgyeménynek játszottak, de ez a feltevés nem igazán zavarhatta a zenekart, legalább kaptak egy szeletet az aktív, pörgő közönségből is, ami az est további részét jellemezte.  A Trojka Kaland talán egyedüli hibájaként felróható, hogy nem kellett volna bevallani, hogy nincs hangja senkinek sem a zenekarban, mert attól a pillanattól kezdve vált ez a szomorú tény igazán nyilvánvalóvá, holott máskülönben fel sem tűnt volna.

Aztán az Anonym Project-re már kezdet gyűlni a közönség, s az aulában őket követő Belmondora meg már igaz koncert hangulat alakult ki. Még Belmondo előtt a színházterembe száműzött, pedig simán „nagyszínpadot” érdemlő Jurij mutatta meg, hogy mi is az az igazán egyedi, megalkuvás nélkül is zene. A stílusokat nehéz lenne meghatározni, saját felfogásuk szerint szocrockot játszanak. És hogy ez mi is? Tessék szépen eljönni a következő koncertjükre, aztán lehet tátott szájjal nézni, meg úgy leginkább hallgatni.

Kisebb, beállási problémák miatti csúszással kezdet a Belmondo, de bőven kárpótolta a zenekar minden elvesztegetett percért a közönséget. Kapásból a „ráadás dallal”  kezdtek, aztán jött Hege felkonferálása, és az igazi koncert, ami korántsem volt olyan rádióbarát, mint azt szerénységem várta, sőt. Ha a nyolc évesek nem is, ahogy Czutor Zoli állította, de a hatévesek már biztos felkötötték volna magukat erre a zenére, volt ez annyira dögös, igazi rock ’n’ roll.

Futás át a színházterembe Impact Pulse-ra, gyors kóstoló szinti popból, aztán csak ül és vár, amíg egy cingár, mosolygós srác megjelenik a színpadon, jellegzetes, összetéveszthetetlen kézmozdulatokkal, haza jöttünk felkiáltással. Igen, a 30y, és igen, másfélóra tömény zenei élvezett, tombolás, tánc. Ülve maradni ilyenkor nem lehet, még ha a fáradság ólomsúllyal húz, akkor se. Különben is, Beck Zoli hangjára elszáll minden bánat, baj, nyűg, lehet önfeledt nevetni, aztán még feleszmélni sincs idő, de már jön is a sötét van, mikor vége van, merthogy vége van, mármint a 30y koncertjének, s tavaszig kell várni a következőre. Hüp.

De a fesztivál még tart, játszik a Beat Dis, ami ha a szemem becsukom, elvisz Angliába a maga triphopjával, hisz tényleg nem csak magyar viszonylatban állnák meg a helyüket. És végezetül PASO, aki még él, s bír, táncol, mások bódultan a padokon pihennek. S ha valakinek még ez sem volt elég, annak hajnal négyig Gumidizsi by Face-X, bár jelentem, nekem ez már nem ment, grat a túlélőknek.

Szóval ismét volt Soundclash, amit megint nem lehetett, de legalábbis nem lett volna szabad kihagyni senkinek sem. És nyugi, már csupáncsak egy év a következőig.