Az Ön böngészője elavult!

A böngészője nem kezeli a mai szabványoknak megfelelően a weboldalakat! Kérjük frissítsen!

Előző: Szijjártó: az adófizetőknek nem került pénzbe Orbán íróasztalának áthelyezése Következő: Magyarországot is érinti az élelmiszerárak világméretű emelkedése

„Ez a színház nekem egy terápia”- Kálmánchelyi Zoli volt a SzínházSzerda vendége

Egyed Betti, 2011-02-26 09:02
Szerda kora este a Café Frei pódiumán megint történt valami… olyan igazi. Kálmánchelyi Zoli úgy döntöget falakat, hogy közben mi nézők, észre sem vesszük, máris ott vagyunk. Ott, ahol a humor és a játék átlendít minden nehézségen, ahol a könny és a nevetés egymásban oldódnak fel. Egyszerre birtokosa az indián bölcsességének és Cliff fiatalságának- erről most a tisztelt O. is megbizonyosodhat, ugyanis két videót is készítettünk!

A 9700 Sobri Józskája azért választotta Szombathelyt, hogy új életet kezdjen. Mikor szólt Jordán Tamásnak, hogy ide jönne, akkor jött rá, már nyitott kapukat dönget, vagyis „csak be kellett esnie rajta”. Hamarosan aztán kiderült, az énekléshez ugyanúgy ért, mint a színészkedéshez, amelyben gyakorta nyúl akrobatikus elemekhez is.  Előtte volt minden, többek között, postás, programozó, és könyvárus, de legfőképpen filmezett, és pantomimozott. Az uristen@ menny.hu-t ki ne ismerné, de azon kívül is jó pár filmje fesztiváldíjas lett.

Trokán Péter és Kálmánchelyi Zoli egy esős Karneválon találkozott először. Aztán a próbák összehozta őket, sosem tudtak elmenni egymás mellett a nélkül, hogy ne mondták volna össze a szöveget- emlékezett az est ügyeletes riportere. Még ma is megy a Karinty-jelenet, fel is elevenítették! Nézze meg videónkat!

Trokán Péter aztán meg is jegyzi, hogy meglátszik a sok próba, másfél év után is megy. Kálmánchelyi erre ráfricskázik, hogy „kicsit ugrottál, ahogy szoktál, de nem baj, mert megszoktam. Majd én visszatalálok”. Ilyen, amikor nem kell agyon ütni viccel, amikor egy pillanat alatt ott találjuk magunkat a másik oldalon (már ha nevezhetjük másik oldalnak)…

A Színművészetire hatszor jelentkezett, de sosem volt szerencséje. „ Én sem vettem volna fel magamat”- mondja Zoli. Hát ezzel mi valahogy nem értünk egyet. Egyrészt, fiatalnak és öregnek is el lehet adni.  A Jeles András rendezte Kis Lordban ő az indián, azt mondja, mikor először meglátta a magát a maszkban, maga se hitte el. A Tragédiában pedig már a tudásra szomjas fiatal csillagász. És a hamarosan debütáló Kabaréban is ifjút kell alakítania… Másrészt, rengeteg hangja van - ismeri el, ha kicsit szerényen is. Megidézte Máté Erzsit és Dolák-Saly Róbertet, majd befejezésül elmondta József Attila Mamáját, úgy, ahogy akkor, titokban, anyák napjára megtanulta a recsegő szalagról. Nem találunk rá szavakat, helyette némi ízelítő belőle!

A napjai nagyon zűrösek, délelőttönként próba, este Tragédia. „Talán még azt az ebéd utáni egy órás kis alvást tudnám másra fordítani”- jegyzi meg. Zoli ugyanis gondolt egyet, és másfél éve beiratkozott az egyetemre is, szabad bölcsészet szakra- „rendet rakni a sok gondolat között” céljából.  Ha ez nem is sikerült, a gondolkodás öröme megmaradt az óta is.

Mikor fog benőni a fejed lágya?- teszi fel az utolsó kérdést Trokán Péter.

-Remélem soha.

Reméljük soha.

Új hozzászólás

Hozzászólások (0)