Azon gondolkodtunk már, hogy honnan jön a Vodafone, a Coca-Cola vagy például a Nintendo neve? Sok névvel annyit találkozunk, hogy bele sem gondolunk jelentésébe vagy eredetébe. Néha pedig épp hogy kíváncsiak leszünk, vajon ezeket a fura elnevezéseket ki találta ki, és miért?
Azért, ezek a franciák tudják, hogy kell élvezni az élet apró örömeit. Édesen, vajasan. Julia Child-ot (híres amerikai tévés szakács, 1912-2004, és egyben egyik kedvenc filmem, a Julie&Julia egyik főhőse), aki a francia konyha elkötelezettje volt, táplálkozástudósok sokszor bírálták amiatt, hogy sok vajat és tejszínt használ, s hogy ez nem egészséges. 
Na akkor újra itt vagyok. Ma egy kicsit különleges blogbejegyzésben talán, különösen is szétszórtan, de elmesélem, hogy telt az elmúlt félévem, utolsó egy hete. Végre befejeztem a nagy művet! Igen, ezt is megértük! Nagy munka és sok-sok nyugodt alvás nélküli éjszaka és nappal után egy pillanatnyi lélegzetvétel a vizsgaidőszak előtt. Komoly megpróbáltatás volt, remélem megérte :) 
Múlt héten a SzínházSzerda sorozat első etapja a befejező részéhez ért. Megint beestünk kezdésre, és megint kaptunk egy fennmaradó helyet, ezúttal éppen egy hölgy mellett, arcról jól ismerjük már, ölében egy kis könyvecske. Hamar szóba elegyedünk, kiderül, negyvenegy év után, egy takarítás közben megtalálta régi emlékkönyvét- azóta amolyan színházi albummá lett. Régi versek, rajzok, üzenetek laknak benne- akkor még volt ilyen is, mondja kedvesen, miközben betekintést nyerünk a megsárgult lapokba. Mióta rátalált, minden szerdán magával hozzá, és kér egy autógrammot a színészektől, vannak, akik kis üzeneteket is toldanak mellé. Ki tudja, mi mindenről énekel majd egyven év után újra.
Egy kis monológ
Jordán Tamás mindig, mindenhol megragadja az alkalmat, hogy elmondja, mennyire „borzalmasan fontosnak tartja a színház szerepét”. – nem volt ez másként most sem. És ő, felelősségteljes emberként (merthogy annak tartja magát), foglalkozik is vele. Kell egy hely- csupa nagybetűvel, mondja. Egy hely, ahol a civil társadalom összeülhet, beszélgethet, találkozhat, közösen gondolkodhat. Természetesen fontosak az előadások, most is csak a májusi bemutatókra, a Naftalinra és az Ügynök halálára tud gondolni-, jegyzi meg zárójelben. De, ott van az a de, kétszer pirosan aláhúzva: az előadások, a thea-tér programok mind csak ürügy arra, hogy az emberek betévedjenek a színházba, megszeressék, és rájöjjenek, milyen jó ott lenni. Mint a templomban.
„ Az a lényege a Szombathelyi Színháznak, hogy nem csak előadásokról szól”. – fekteti le. „Ha csak azt akartam volna csinálni, akkor ahhoz minden adott lett volna a Nemzetiben. Azért jöttem ide, hogy tettekkel bizonyítsam a tételem: a színház agora, lázas piac, küzdőtér és találkozóhely”.
Rendhagyóan két riporter jut egy alanyra, Schlanger András és Szabó Győző faggatják a színi direktort. Bő egy órát diskurálnak, de a színházon és a játékon kívül nem igazán esik szó másról. De hát mi másról is beszélhetnének!
„Manapság nincsen a színháznál fontosabb hely”- mondja Jordán Tamás. Talán csak azok a kis könyvecskék, melyek túléltek éveket, megjártak helyeket, születtek újra, és lettek egy újonnan alakult színház relikviájává.
E héttől az egykori színinövendékekkel ismerkedhetünk meg közelebbről, hiszen immáron ők is a társulat teljes értékű tagjainak számítanak. Poppre Ádám szövi tovább a szálakat, majd jövő héten Lévai Tímea veszi át a kötőtűt.
Új hozzászólás
Hozzászólások (0)