A kiábrándító Az ember tragédiája és a felülmúlható Pygmalion után egy igazán ütős bemutatóra számítottunk és nem csalódtunk, megkaptunk mindent egyenesen az arcunkba: a harmincas évek Németországát, a füstös kabarét táncosokkal, olcsó fiatal lányokkal és fiúkkal, majommal, nácikkal. Mindent.

A monumentális, hangulatos díszlet a teljes színpadot elfoglalja, már a megérkezés pillanatában a harmincas évekbeli berlini lokál hangulatába helyezi a nézőt. A Weöres Sándor Színház függönye gördül fel vagy a német kabaréé? Béres Attila (ő rendezte tavaly az Anconai szerelmeseket) az összes jelenetet a Kit Kat Klubba (kitkatklub vagy kitketklöb) helyezi, így lesz a kabaré színpadából pillanatok alatt csupán fényhatásokkal vasútállomás vagy egy apró díszletfallal szobabelső, satöbbi. A „belső” színpad szélén pedig mindig ül néhány néző, mintha minden ott történne meg a kabaréban – ez erősen az „élet egy kabaré”-dalszövegre játszik rá. A felemás és különös megoldást mégsem érezzük kirívónak vagy nem helyénvalónak, sőt, kimondottan ötletes és eltalált. A zenekar is a díszlet erkélyén foglal helyet (tényleg, vajon van zenekari árok a színház nagytermében?) és nem csak a daloknál jutnak szerephez, többször hallhatunk filmszerű zenei aláfestést tőlük.
(Zárójel: miért nem derül ki a színlapról, hogy ki készítette a darab magyar szövegét? A szereplők amúgy inkább mai kor nyelvén szólalnak meg, néhány kivétellel (pl. „buli”, „pasi”) ez nem is zavaró, sőt.)

A színpadon mindig történik valami, sok a tömegjelenet és láthatóan minden részlet, minden mozdulat aprólékosan kidolgozott, hemzsegnek a friss és egyéni ötletek. Minden életszerű, az erotika sem szemellenzős, sokkal inkább vad. A díszleteken kívül fontos szerepet kap a világítás: Béres az átlagosnál jóval többször használja a fények változtatása adta lehetőségeket; a hangulatokon kívül többször a helyszínváltoztatást is így fejezi ki. A rendezés egyébként leginkább a szereplők érzéseit, magánéletét, főleg a két fiatal szereplő, Clifford és Sally kapcsolatát mutatja be, ezek a társadalmi-politikai tartalmakat valamelyest háttérbe is szorítják. Amúgy túl hirtelen a változás: egyszer csak felkerül egy horogkereszt és akkor megy minden tönkre, ez lehetett volna kidolgozottabb.
A – mondhatni – főszereplő, a konferanszié szerepe sokféleképp értelmezhető: itt és most egy kevésbé intrikus, háttérből szálakat mozgató figura, inkább a komikus jelleg erősödött fel. Vásári mutatványos vagy különös narrátor, aki végigvezet minket a történeten, de az eseményeket nem igazán alakítja felülről. Szabó Tibor játéka mindenesetre elképesztően hatásos (róla ezt eddig is tudtuk). Egyedül transzvesztitának – vagy homoszexuálisnak? nem tudtuk eldönteni – öltöztetése öncélú megoldás, ennek sem oka, sem célja nincs. (Félreértés ne essék: nem azzal van bajunk, hogy ilyen a karakter, hanem azzal, hogy ennek semmi hatása nincs, nincs kifejtve.)

Kálmánchelyi Zoltán (meglepően) jót alakít Clifford, a fiatal amerikai szerepében, de Fekete Lindával alkotott párosuk nem mindig működik, hiányzik közülük valami, a kémia vagy nevezzük akárhogy. Fekete Linda nem Liza Minnellit játszik (ő volt Sally az 1972-es világhírű Kabaré-filmben), hanem Sally Bowlest. Játéka egyébként sajnos nem mindig meggyőző, sőt néha egészen halvány jelenség a színpadon, de ez általában nem tart sokáig (szerencsére). Viszont ha énekel, az maga a csoda. (Elnézést, elragadtattam magam – de hát ha így van?)
Grünwald Dávid (tudják: a kis lord) pedig már a megjelenésével cukiság és giccs határán egyensúlyoz, tízévesen a szereplőgárda legaranyosabb tagja, nyúlfarknyi szerepében mindenkit lenyűgöz, de cukisága azonnal ellentmondásba keveredik a mozgalmi dallal, amit énekel. Muszáj még kitérnünk Jordán Tamásra: mellékszereplő, de tulajdonképpen puszta létezésével ő okozza a tragédiát (nem Jordán, hanem Schultz úr…). Kiss Marival előadott ananászduettjük az előadás egyik csúcspontja annak ellenére, hogy az igazgató úr mintha nem erőltetné meg magát az énekléssel (vagy mintha nem nagyon tudna énekelni). Ők ketten, ahogy mondják, „az öregek”, a darab legaranyosabb párját alkotják. A többiek is – Németh Judit, Orosz Róbert, a stúdiósok – is mind kitűnők.
Nem számítottunk ilyen jóra, de örülünk neki. Az idei évad, sőt talán a Weöres Sándor Színház történetének eddigi legjobb előadása a Kabaré. Tessék csak megnézni. (16 év felett.) Béres Attila, hozsánna néked.








































































































Új hozzászólás
Hozzászólások (29)
Fekete Linda "halovány"-sága
Teljesen egyetértek veled
Szabó Tibor zseniális, ha ő
Fekete Linda szerintem
Ananász és
Nekem Fekete Linda nem
Ez egy korrekt előadás. Az én
Nah igen. Kálmánchelyi Zoltán
Én vitatkoznék az
Szabó Tibi a király!!!!Tibi
Szerencsétlen hülyegyerek!
Majom! Te mekkora
Banánzabáló-e a majom - vagy
Ne, hogy azt mond, hogy te a
Aszondod, a helyes sírás
Mi az, hogy
Ja,meg Anonymousnyik.
Fidesznyik: az gyönyörű szó,
Így van. Szabó Tibke egy
Egy kérdés jutott az eszembe
a cikk írója még nem látta az
Az eredetiben is narancs van.
Jó válasz volt, szegény
Nem narancs van, hanem kiwi.
Bocs, tényleg igazatok van,
Ne vitázzatok!Béke, barátság
Meg egy kis NENYI is...
http://www.youtube.com/watch?
Megnéztem, tévedés, amit