Azon gondolkodtunk már, hogy honnan jön a Vodafone, a Coca-Cola vagy például a Nintendo neve? Sok névvel annyit találkozunk, hogy bele sem gondolunk jelentésébe vagy eredetébe. Néha pedig épp hogy kíváncsiak leszünk, vajon ezeket a fura elnevezéseket ki találta ki, és miért?
Azért, ezek a franciák tudják, hogy kell élvezni az élet apró örömeit. Édesen, vajasan. Julia Child-ot (híres amerikai tévés szakács, 1912-2004, és egyben egyik kedvenc filmem, a Julie&Julia egyik főhőse), aki a francia konyha elkötelezettje volt, táplálkozástudósok sokszor bírálták amiatt, hogy sok vajat és tejszínt használ, s hogy ez nem egészséges. 
Na akkor újra itt vagyok. Ma egy kicsit különleges blogbejegyzésben talán, különösen is szétszórtan, de elmesélem, hogy telt az elmúlt félévem, utolsó egy hete. Végre befejeztem a nagy művet! Igen, ezt is megértük! Nagy munka és sok-sok nyugodt alvás nélküli éjszaka és nappal után egy pillanatnyi lélegzetvétel a vizsgaidőszak előtt. Komoly megpróbáltatás volt, remélem megérte :) 
Az előadás fő szervezőelve az ironikus távolságtartás az eredeti, Gaál József-féle népszínműhöz képest. Így lesz a díszlet is elnagyolt, fantáziadús és meseszerű, így válnak a tipikusan magyar motívumok saját maguk paródiáivá, elég, ha csak a villanybográcson megfőzött konzerves gulyásra gondolunk. Így, az irónia által válnak a szerepek néhol szándékosan túljátszottá, néhol egészen modernné.
A történet a klasszikus „színház a színházban”-élményt dolgozza fel: a színtársulat Shakespeare-előadással készül, ám különféle bonyodalmak és viták után végül A peleskei nótáriust játsszák. A darabért a nézők is hajlandóak fizetni és a színészek is eljátsszák a pénz miatt. (Már itt felfedezhető a mai színházkultúra sznobizmusának enyhe kritikája …) A színdarab története szinte népmesei: a peleskeiek meg akarják égetni a boszorkánynak hitt asszonyt, akit végül a nótárius (Szabó Tibor) közbelépése ment meg. Tóti Dorka, a géczi boszorkány (Orosz Róbert) azonban bosszút áll esküdt ellenségén, és az Éj Királynőjétől (Senkovics Petra) három lehetőséget kap erre. A dolgok persze nem úgy sülnek el, ahogy ő akarja, a nótáriusnak mindig nagyobb szerencséje van, miközben egy hortobágyi zsiványtanya és egyéb viszontagságok közepette eljut Pest-Budára fiának eljegyzésére.
A rendezés nagyon kreatív, az előadás olyan világot teremt, amelyből nem rí ki a díszmagyarba öltözött nótárius mellől a deszkásnadrágban rappelő kocsmatöltelék. A két főszereplő, Orosz Róbert mint boszorkány és Szabó Tibor, mint a „konzervatív felvilágosult” falusi jegyző felejthetetlen alakítást nyújtanak. A színészek nagy része több szerepet játszik – nem mintha ez zavaróan feltűnő volna. Közülük – az abszolút főszereplők mellett – kiemelkedő alakítást nyújt Kelemen Zoltán, aki a színdarab a színdarabban rendezőjeként, majd később a színdarab a színdarabban levő színdarabban (ez már tényleg bonyolult) rendezőjeként is kiváló. A második felvonásban Németh Judit szobalányfigurájának – és különben az egész jelenetnek – a végletekig való eltúlzása nem érthető, és emiatt leginkább zavaró, de ezen kívül a rendezői koncepciónak más hibája nincs.
Fontosak még a már említett irónia és távolságtartás és modernizálás mellett az áthallások, a boszorkányégetés jelenete a Monty Python-csoport Gyalogg-galopp című filmének híres jelenetét idézi fel, az Éj Királynőjének dalában pedig a Varázsfuvola híres áriájának egy részlete hangzik el, de ezeken kívül is több irodalmi idézet is beépül a darab szövegébe („Hogy hívják?” – „…lóci” – „ez óriás lesz” stb.), amelyek üdítő színfoltként hatnak.
És a fent leírtakból végül összeáll egy (majdnem) minden percében szórakoztató előadás. 0-99 éves korig mindenkinek ajánljuk. Nevetésterápia.
Új hozzászólás
Hozzászólások (0)