Több, mint száz általános és középiskolás diák sorakozott fel hétfőn a szombathelyi Vasútállomáson, egy vagon előtt. Mindössze kicsivel több mint hatvan évvel ezelőtt ekkora tömeget zsúfoltak be egyetlen szerelvénybe. A forgalomirányító diszpécser hangja most valahogy szokatlanul más...

Radnóti Miklós sorai olvashatók a vagon belsejében, "Oly korban éltem én e földön..." A vagonban korabeli fotók, a derűs életképektől kezdve a szörnyű haláltábori valóságig jutunk. Csendőr egyenruha, és sok színes lábnyom. A rémület, és a szorongás emléke...
Szakály Gábor városi tanácsnok nyitja meg a rendezvényt, akit láthatóan szintén megérintett a halálvagonok kegyetlen sivársága. Örömét fejezi ki, hogy ennyi diák jelent ma meg, és felhívja a figyelmet, hogy azok a hibák, amiket eleink elkövettek ne forduljanak elő mégegyszer. Egy korábbi Holokauszt rendezvény nyitódalának szövegét idézi: "Ne hallgass barátom!"

Gordon Gábor, az Élet Menete Alapítvány vezetője elmondja, a vándorkiállítás 2007. óta járja az országot, egy-egy hétre megállva. Szombathely a negyvenhatodik város, több, mint 84 ezren láthatták eddig a kiállítást.
Forgács János, Jancsi bácsi személyesen is átélte a borzalmakat. Megdöbbentő higgadtsággal, és objektivitással beszél az őt ért borzalmakról, a zsidótörvény megalázó intézkedéseitől kezdve egészen a Birkenaui haláltáborokban megélt borzalmakig. Egész családját elvitték, csak ő és bátyja ért haza.

Radnóti Zoltán rabbi beszédében hangsúlyozta, segítő kezet kell nyújtanunk egymásnak, mert ma az ember önmagát nem tudja megmenteni. "Mi zsidók ugyanolyanok vagyunk, mint ti. Én is fociztam, káromkodtam, csajoztam" - oldotta a komor hangulatot a rabbi.
































Új hozzászólás
Hozzászólások (0)