Wolfgang Moch éveken át volt egy berlini kórház igazgatója, a minap vele beszélgettünk arról, van-e Németországban hálapénz. Nem szokás ott borítékozni, mondta a nyugalmazott direktor, mi pedig nagyra nyitjuk a szemünket, Magyarországon ugyanis nagyon nehéz elképzelni az életet hála nélkül.
Valóban, hálás nemzet ez a magyar, legyen szó gyors ügyintézésről (tábla csoki), csemetének jeles testnevelésből (üveg whiskey), miniszteri kitüntetésről (díszelőadás), elnyert uniós projektről (ezt inkább hagyjuk), ám a hálapénzes sztorik listája olyan, mint amit János Apostol mondott evangéliumának végén, ha egyenként megiratnának, azt vélem, hogy maga a világ sem foghatná be a könyveket, amelyeket írnának.
Egyébként én nem sajnálom az orvosoktól a hálapénzt, próbáljon meg valaki havi százhúszezerért naponta menteni életeket, azokat viszont mélységesen elítélem, akik a paraszolvencia hiánya esetén dr. Bubó után felveszik dr. Mengele álarcát. Az alábbiakban kórházi ismerőseink segítségével gyűjtöttük össze a legvadabb hálapénzes sztorikat. Önnek is van története? Ne habozzon, ossza meg velünk az info@westindex.hu email címen!
Köszi, ma már kávéztam
Második gyermekünket vártunk és egy közismerten pénzéhes nőgyógyászhoz kerültünk, aki ráadásul úgy néz ki, mint egy élő múmia. A terhesgondozáson folyamatosan bunkózott, a szülést pedig gyakorlatilag a főnővér vezette le. Úgy döntöttünk, az illendőség kedvéért azért adunk neki ötezer forintot. Nem sok pénz ez, de egyrészt az ápolóknak is adtunk, másrészt babakocsit, kiságyat, és egyéb dolgokat kellett venni, sőt, még a gyerekszobát is felújítottuk. Lényeg a lényeg, orvos átveszi a borítékot, előttünk kinyitja, majd megszólal: Köszönöm, ma már kávéztam... Elgondolkodtunk rajta, hogy visszaveszem tőle a pénzt, de akkor már mindegy volt. - meséli az immáron három gyermekes Timi és András.
Maradjon az ágytál
Nagymamám súlyos beteg volt, így nem volt más lehetőség befektettük a kórházba. Pénzünk semmi, de az orvos szimpatikus volt, őszintén beszéltünk tehát vele. "Doktor úr, azt most le kell szögeznünk, hogy nekünk nincs pénzünk, nem fogunk tudni plusz pénzt fizetni az ellátásért." -mondtuk, mire a "szimpatikus" orvos a következőt válaszolta: "Nem baj, majd szólok a nővérnek, hogy csak hetente cseréljék a mama ágytálálát." Kővé meredve álltunk ott, nem hittük el, hogy komolyan gondolja, de láthatóan nem viccelt. -szörnyedt el Tímea.
A kétszázezres bonbon
Húsz éve dolgozok ápolónőként, de a legviccesebb hálapénzes sztori nemrég történt. Egy kisfiú esett át nagyobb műtéten, hála Istennek minden sikeres volt. A család aztán egy doboz bonbont ajándékozott az orvosnak, aki egyébként az osztályon a legnagyobb bunkó. Az orvos ránézett a dobozra, majd feltette a kérdést: "ennyit ér maguknak a gyerek élete?" - A szülők mosolyogva vették el a bonbont, majd kihúzták belőle a borítékot, amiben kétszázezer forint volt, és szétosztották az ápolónők között. Jól jártunk :) -tudtuk meg Cs.-től, aki azt kérte, inkább ne írjuk le az igazi nevét.
Persze vannak pozitív történetek is. Főszerkesztőnktől például nem akarták elfogadni még az üveg bort sem a gyermekosztályon, vannak olyan orvosok, akik kifejezetten megsértődnek, ha valaki borítékot akar a zsebébe dugdosni. Régen falun egész Teszkót lehetett volna alapítani a kapott "hála áldozatokból". Hiszen az egészség fontos, értékes. Legyünk hálásak érte.
Új hozzászólás
Hozzászólások (0)