Már maga a neve is sokat sejtet, hiszen az Incognito-ban benne van, hogy végre itt egy hely, ahol elrejtőzhetünk a lüktető világ zaja elől, s a betérők találkozhatnak egyfajta hamisíthatatlan harmóniával.
Jómagam még diákként voltam itt először, a szóbeli érettségi napján. A teraszon tanultam meg azt az utolsó nyelvtantételt, melyet pár órával később sikeresen kihúztam. Akkor hálát adtam a Gondviselőnek az Incognito-ért, azt hiszem ekkor nőtt igazán a szívemhez.

De mi is az az Incognito? Kávézó? Bár? Klub? Igazából mindhárom. Zita és Csaba, a tulajdonosok elmondták, hogy az volt a céljuk, hogy az Incognitoval egy olyan helyet hozzanak létre, ahol egyfajta családias atmoszférában tudnak együtt lenni az emberek.
Hogy aztán süppedős fotelekben hörpintik fel a helyi kávékülönlegességeket, vagy épp a bárpulthoz támaszkodva koktéloznak, netalántán egy egy zenés esten ütik lábukkal a latin standerdek ütemét, az majdhogynem mindegy. Mert az Incognito alkalmazkodik az igényekhez. A tulajdonosok nagyon örülnek neki, hogy a kávézó helyet a a baráti összejöveteleknek. Feledhetetlen születésnapi partyk, „csajos esték”, haveri sörözések, ha az Incognito falai mesélni tudnának, biztos, hogy ezek hangoznának el először, de valószínűleg nem maradna ki a fergeteges szilveszteri, utószilveszeri, és esküvő utáni partyk sokasága sem.

Maga a hely kialakítása, a design is a fantázia teljes kiteljesedése. A belsőépítész hibátlanul végezte dolgát. Egyszerre keveredik itt a fiatalos üdeség és a laza elegancia. Mikor belépünk, a kék falon klasszikus barokktükrök fogadnak bennünket. A lépcsőn lefelé haladva érezzük, hogy valóban a föld alatt leszünk hamarosan.
Leülünk. Szemben velünk a tapétán idézeteket olvashatunk. Végtelenítve. Merthogy az egész fal csupa idézet. A lámpatestekről szempárok világítanak ránk, mint később megtudjuk, a tulajdonosok szemei őrködnek nyugalmunk felett. Külön bája a van a fekete-fehér képeknek, melyek egy helyi fotóművész munkáját dicsérik. A mindig barátságos pincérlány lép hozzánk, mi pedig sokadszor merülünk el az itallapban. Ezúttal gyümölcsteát kérünk. A háttérben diszkrét zene szól, pont olyan hangerőben, hogy mellette kellemesen lehessen beszélgetni, a falon a plazma tv meghitt képeket sugároz. Az eredeti gyümölcsből készült gyümölcsteánkat kortyolgatjuk. Érdekes, hogy mikor ide lejövünk, mindig oda kanyarodik a beszélgetés, hogy mennyi közös emlék köt minket már most az Incognitohoz. Pedig még egy éves sincs.

Talán azért szeretünk idejárni, mert mindig kapunk itt valami újat. Akár a falon találunk egy-egy új mondatot, akár egy-egy program dobja fel az esténket, egy biztos, itt mindig történik valami. Az Incognito most egy nagyon barátságos akciót is bevezetett, minden kávé és tea mellé jár egy-egy idézet. Kibontom az összecsomagolt papírt, és elolvasom az e napit. Ismét nagyon találó idézetet kaptam, de ezt most nem árulom el. Idézeteket nem szokás elárulni.
Azt viszont elmondhatom, hogy az Incognitoban már vízipipázni is lehet. S nemsokára újabb kulturális programok fogják színesíteni az estéket, melyekről itt a westindexen is folyamatosan beszámolunk.

S amit kínálnak még, számos italkülönlegesség, megannyi koktél, észvesztően finom forrócsoki különlegességek, a kávéspecialitásokról nem is beszélve.
Sokan még nem találtak rá az Incognito-ra. Ezért is érdemes olvasni a westindexet, hiszen hamarosan egy útjelző videóval próbálunk az eltévedteknek segíteni.
































Új hozzászólás
Hozzászólások (3)
Voltam többször is. Valóban
A legklasszabb hely a
Elismerés az üzemeltetőnek!