"Egy éjszaka alatt ötven oldalt írtam"

„Elment az internet...” -állítólag minden Náraiban, Timi falujában kezdődött, mikor is egy éjszaka akkora vihar kerekedett, hogy a világháló órákig elérhetetlen maradt. „Nem akartam lefeküdni, inkább megnyitottam a Wordöt, és egy éjszaka született ötven oldal.” -meséli a tizenhat éves Szecsődi Tímea, akinek határozott szándéka a későbbiekben is az írással foglalkozni. A beszélgetésre elkísérte két húga is, akik szerint viszont egészen a Balatonig kell visszamennünk, ahol Nonó, Timi kisebbik húga mesélt Barbinak, hogy el tudjanak aludni, miközben Timi már rég aludt. „Barbi szerint az, hogy én írok, az neki köszönhető, mivel ezen este a tudatalattimban ébresztette fel az írás-kényszert.”
Hogy valójában hogy is történt, azt valószínűleg már nem fogjuk kibogozni, egyet viszont Timi határozottan állít, régen gyűlölt mindent, ami az irodalomhoz kapcsolódott. „Rühelltem a fogalmazás órákat. Az volt az egyetlen tantárgy, amire nem írtam házit, még órára sem mentem volna be. Utáltam...” -idézzük fel a kezdeti történéseket. Mint kiderül, az írás mellett az olvasás sem tartozott a fiatal lány kedvencei közé. „Nekem a matek, meg a reáltárgyak voltak a mindeneim.”-emlékszik vissza Timi.
Visszatérünk az első regényhez, mely a Vanessza Holz címet viseli, és egy testvérpárról szól, akik szüleiket elvesztették egy színházbalesetben, majd ketten próbálnak boldogulni. „Ez az a regény, amit senkinek nem mutatok meg. Egy részlete fent van a blogomon, de az bőven elég.” -titokzatoskodik Timi, de annyit azért még elárul, hogy az ötven oldalt tovább bővítette, mára már száz oldal körüli igazi regény lett belőle.
Morris Pedro megmondta
Timi egy kis idő múlva aztán álnéven kezdett el blogolni, kíváncsi volt ugyanis, hogy mit gondolnak az írásairól. Persze nem sokan tudták, hogy a OneGirl név mögött ki is áll. A kezdeti szárnypróbálgatásokban nagy segítségére volt édesanyja, és a család barátja, a tavaly elhunyt Morris Pedro, aki városunk egyik közismert személyisége volt. „Elég velős kritikákat kaptam Pedrotól. Már az első sorban talált elütési hibát. Megmondta, hogy legközelebb akkor küldjek neki bármit is, ha legalább háromszor átolvastam. Először egy oldalt küldtem neki, mire egy négy oldalas kritikát kaptam, hogy miért ne így, ez miért gyerekes, stb.” Morris Pedro azonban a legkevésbé sem mondható kegyetlennek, inkább olyan ember volt, aki építő tanácsait soha nem rejtegette, kerülte a felesleges udvariassági köröket. „Megfogadtam Pedro tanácsait, és írtam tovább.”
Egyre több írás készült el. „Honnan merítesz?” -teszem fel a kérdést, hiszen Timi korához képest meglehetősen magas színvonalon ír, és olyan képeket használ, amit bizony sok szabad bölcsész is megirigyelne. „Sokszor álmodok. Rengetegszer fekszek le úgy, hogy akarok egy jó történetet, és azt reggelre valóban megkapom.”
A testvérek a legnagyobb kritikusok
Timi életében fontos szerepet játszik családja, és két másik testvére, nagyon összetartóak. „Az egyik történetem három boszorkányról szól, melyet ez a két nőszemély ihletett.” -meséli Timi, aki az elkészült műveit először mindig testvéreinek olvassa fel. „Nagyon kritikus húgaim vannak, Nonó például mindig a helyesírási hibákat veszi észre először.”

És hogy milyen sokoldalúnak kell lenni annak, aki egyszer belevág az írásba, mi sem bizonyítja jobban, minthogy a lány immáron nemcsak novellákat, regényeket, hanem színdarabokat és filmforgatókönyveket is jegyez. Timit ugyanis szoros, családi kapcsolatok sokasága kötik össze a MUTE Ifjúsági Színtársulattal. „Nagyon furcsa volt először, fogalmam sem volt, hogyan kell színdarabot írni. A történet nagyjából összeállt a fejemben, hiszen most nyáron Ausztriában egy színháznál dolgoztam. De jó látni, hogy életre kel egy-egy alkotásom.”
Timi írásait olvasva biztosak lehetünk benne, hogy még hallani fogunk róla. A MUTE Ifjúsági Színtársulat jelenleg két darabját is próbálja, valamint ő a szerzője az Egyszersem című játékfilmnek, melyet fiatalok forgatnak Szombathelyen, és várhatóan augusztusra készül el.




Új hozzászólás
Hozzászólások (1)
Timii további szép...