Az Ön böngészője elavult!

A böngészője nem kezeli a mai szabványoknak megfelelően a weboldalakat! Kérjük frissítsen!

Előző: Ismét a Fő téren a Vesta templom Következő: Döntetlen Szombathelyen

"Mindig van esélyed, ha akarod" -interjú Hozleiter Mosolyka Fannyval

Szecsődi Tímea, 2012-08-19 16:50
"Mosolyka.blog.hu" -Van egy lány, Hozleiter Fanny, aki gondolt egy nagyot, és úgy döntött, blogját kerekesszéke hátulján reklámozza. Az ötlet nagyot robbant, azóta az emberek folyamatosan megfordulnak utána. Fanny mozgássérült, az életet akár tragikusan is felfoghatná, de nem teszi... Pesten találkoztunk, ahol őszintén mesélt életéről.
HIRDETÉS

Hozleiter Fanny nevét ha beírjuk a keresőbe, rengeteg mindent megtudhatunk róla, sok videót, blog bejegyzést találhatunk. Sokan ismerik már, és ahogy telnek a napok, egyre többen. Ő olyan ember, aki küzd, harcol azért, hogy elérje, amit kitűzött célul! Nem akar világmegváltó dolgot, csak újra járni.

 

Minden kezdet nehéz


Amikor megérkeztem Fannyhoz, mosolyogva fogadott, kutyája, Masni pedig simiért kuncsorgott.:) Éppen olyan életrevaló és vidám teremtés, mint a gazdija. Amikor megláttam Fannyt a kerekes székben, nem az volt az első gondolatom, hogy szegény, hanem az, hogy de ügyesen halad ezen a szűk helyen!

 

Izomsorvadással születtem, de a szüleim ezt nem fogadták el. Mindent megtettek, hogy segítsenek rajtam. Tornára jártam, úsztam meg minden –vágtunk bele Fannyval a beszélgetésbe. Úszni imádtam, anyukám úszóoktató volt. A vízben sokkal szabadabban tudok mozogni, mint a szárazföldön és lent is sokáig bírom, ami a tüdőmnek külön jó. Akkor még nem tudtam, hogy azért van ez a sok minden, hogy életben maradjak, csak csináltam.

15 éves koromban találtam egy tanulmányt magamról és elolvastam, mert mégis csak rólam szól –meséli mosolyogva. Ahogy lapozgattam, mindre mondtam, hogy tudom, tudom, ezt is tudom. Aztán találtam egy oldalt, amit nem tudtam. Hogy valószínűleg már csak három évem van hátra… Akkor eldöntöttem, hogy ezt nem úgy fogom fel, hogy én szegényke, nem élek sokáig, hanem kihasználom! Ez volt a lázadó korszakom. A közeli barátaimat beavattam, de másnak úgy tűnhetett, hogy csak megyek a vakvilágba. Pedig mindig is tudtam, mit akarok.

 

A barátok mindig segítenek

FotĂł: Stiller Ákos

 


Fanny kezén rajt volt még a karszalag, amit a Szigeten adnak belépőként. Meg is kérdeztem, hogy milyen élmény volt a fesztivál, kikkel volt ott.

Nem voltam még egyszer sem kint, ezért elhatároztam, hogy akkor most kipróbálom! Kaptam belépőt a Szigettől, amitől nagyon boldog voltam. Fantasztikus volt! Az emberek, a pörgés, az az élet, ami ott van fantasztikus! A közlekedés nem volt ugyan a legjobb számomra, de meg tudtuk oldani és a bulira figyeltünk. Tomi, egy nagyon jó barátom még a kezem is megkérte, ami annyira jól sikerült, hogy a körülöttünk lévők el is hitték, tapsoltak meg minden, pont mint a filmekben. Nagyon szép gyűrűt kaptam –mutatta.

 

 

Mindenki ki akarja próbálni


Én ugyan nem ültem bele a székbe, de Fanny elmesélte, hogy nagyon sokan ki akarják próbálni és engedi is.

Amikor kilencedikes voltam, a fiú osztálytársaim megkértek, hogy adjam oda nekik a székemet, hadd próbálják ki. Mondtam, hogyha leérettségiztünk, megkapják. Négy évvel később percre pontosan ott álltak előttem és vigyorogva kérték a jussukat. Megígértem, ezért odaadtam nekik. A suliban volt egy nagy aula, ott kitettek engem egy fotelba, ők meg ahányan voltak, annyian egyszerre beleültek s száguldoztak, fotóztak. Aztán jött az igazgató, aki nagyon kiakadt, hogy ezek a csúnya fiúk kitettek a székemből és eltulajdonították. Vicces jelenet volt, de emlékezetes.
Fannynak négy széke van és amikor a barátaival buliznak, akkor néha ők is széket ragadnak és úgy pörögnek, ahogy Fanny szokott.

Van, amikor annyira ellustulnak, hogy még székkel sem mozdulnak meg. Inkább szólnak egymásnak, hogy „Hé, te béna, add ide a cigim!” Külsős szemmel furcsa lehet, hogy „bénát” mond, de nem az. Jó indulat van benne és nem rossz szándék. Néha még a városban is azt mondják nekem, hogy fuss már gyorsabban!

 

A blogolás lehet megoldás?!


A blogoláshoz kell bátorság, kell a név. Nem elég, hogy névtelenül feltegyük, amit gondolunk, akkor nem jut el az üzenet, amit át akarunk adni. Fanny már nagyon régóta blogol, tabuk nélkül ír és elmondja a véleményét.

Azért is kezdtem el blogolni, mert ki akartam jutni Kínába őssejt beültetésre, ami nem kis pénz és az utazást is meg kell oldani. Ez segít az állapotomon, noha nem csodaszer, de azóta is javulok. A rendszeres mozgás és az akaraterő együtt sok mindenre képes. Sok blogom volt, visszaolvasva azok szörnyűek! Egy újságíró barátnőm, Barbi segített, segít most is az írásnál. Kerekperec megmondja, hogy ez így nem jó, írd újra! Nem mindig könnyű elfogadni a kritikát, de megcsinálom, mert igaza van, tudom.

Honnan ez a hozzáállás? Rá is kérdeztem, mert nem minden fiatal képes úgy látni a világot, mint Fanny:

Elég pozitív gondolkodású vagyok, szerintem. Igyekszem meglátni a jót a dolgokban, mert mindenre van esély, lehetőség! Tenni kell érte és el lehet érni! Például a minap kitettem blogra a bögréket, mert pénzre van szükségem, hogy ki tudjam fizetni a tartozásaimat, de egy bizonyos összegnél kevesebbet nem fizethetek be. Nincs pofám csak úgy kérni, ezért adok is. Azt írtam blogra, hogy ha 50 bögrét el tudok adni, akkor már nyugodtam alszom, mert egy időre megoldódik a helyzet. Ahhoz képest most 380 rendelés van a bögrékre –nevetette el magát. Nem tudom, hogyan fogom megcsinálni, de nagyon boldog vagyok!

 

Fannyt egyre többen megismerik, beszélgetnek vele az utcán és ez azt jelenti, hogy kezd elérni az üzenete a többi emberhez: Mindig van esélyed, ha akarod!


HIRDETÉS

Balogh és Társa nyomdaipari, kiadói és kereskedelmi kft.

könyvek készítése, nyomda, offset nyomtatás, digitális nyomtatás, spirálozás, készítése, könyvkötészet, szórólapok, ügyviteli nyomtatványok, fénymásolás

9700 Szombathely Károlyi Gáspár tér 4.

Tel.: 94/504-364 Fax.: 94/504-404 Mobil: 30/9577897

bmiklos@sek.nyme.hu

Új hozzászólás

Hozzászólások (0)